... tudjuk pedig, hogy azoknak, akik Istent szeretik, minden javokra van...”
(Pál levele a Rómabeliekhez 8,8)
Sztárai Mihály (1510-1575)
Sztarinus, vagyis Sztárai Mihály, a Siklós és a Duna-Dráva közti vidék reformációt hirdető papjainak legismertebb alakja, aki az 1526-os mohácsi csatát még ferences barátként látta. A drávasztárai születésű fiatalember az év végére azonban Siklósi Mihály hatására csatlakozott a reformációhoz. 1543-ban írt művében (História Perényi Ferenc kiszabadulásáról. Perényi Péter élete és halála) maga írja: „ezt a verset költöttem Vas Mihálynak, a siklósi várnagynak, amikor én siklósi iskolamester voltam”: vélhetőleg 1541-től. 1542-től Perényi Ferenc nevelője volt, és a fiúval együtt hallgatta a paduai, vagyis a padovai egyetem előadásait. A délszláv nyelvben is járatos prédikátor 1544 tavaszától az Eszék melletti Laskón terjesztette az evangéliumot. 1551-ben írta barátjának, Tolnai (Tétényi) Miklósnak, hogy a faluban „a kereszt igéjét hirdetni kezdtem”. Sorai szerint százhúsz evangélikus egyházat alapított Alsó-Baranyában. Tegyük hozzá: igen sok nehézség ellenére, hiszen nem egyszer az élete is veszélyben forgott.
Pathai Sámul lelkipásztor Laskón az 1600-as évek elején, szemtanúktól hallottak alapján írta róla: „édes hangú zengedezésével magához vonta az embereket”. Ezért is hívták énekes prédikátornak. Egy későbbi értékelés így hangzik Sztárairól: „Tüzes, kíméletlenül támadó lélek volt, de nemcsak rombolni, hanem építeni is tudott. Ő volt az új magyar protestáns egyházak egyik legkorábbi szervezője. „Félelmet nem ismerő szókimondása, nyers, de pompás humora kitűnő népszónokká tette”.
Az 1553-ban Tolnára távozó, majd 1558-ban Laskóra visszatérő Sztárai Mihály tollából 1559-ben jelent meg az első magyar nyelvű dráma, egy hitvitával foglalkozó darab, Az igaz papságnak tiköre (Comoedia lepidissima de sacerdotio) címmel, és számos, további irodalmi és egyházi alkotását ismerjük. Időközben, egy 1553-as levelének tanúsága szerint „episcopus”, vagyis Tolna megye és Alsó-Baranya püspöke lett. Laskói utódjával, a vele Tolnában együtt szolgáló Szegedi Kis Istvánnal később megosztotta a feladatokat, és 1557-től püspöksége csak Tolna megyére korlátozódott. Sztárai Mihály Laskóról 1563-ban Gyulára költözött. 1564-től három évig Sárospatakon volt lelkész, majd Pápán szolgált, ahol 1575-ben hunyt el.
Sztárai olyan időben szólalt meg és hirdette az evangéliumot, hogy bátorítást és hitet öntsön az emberek szívébe, mikor mindez élete kockáztatásával járt. Lelkésztársaival együtt jól tudta, hogy az emberek tanítása és anyanyelvük ápolása ugyanilyen fontos. Az írás és olvasás tanításával hozzájárult, hogy a magyarság ilyen nehéz időben se veszítse el identitását a török hódoltság alatt. Az oktatás biztosításával pedig, a reformáció olyan kulcsot adott az emberek kezébe, mellyel utat nyithatnak a magyar és európai kultúra megismeréséhez, ápolásához.
